4. rész

Gerardot lidérces álmok gyötörték, és izzadtságtól fénylő homlokkal ébredt. Mikor kinyitotta szemeit, tekintete az idős hölgyével találkozott.
-Jó reggelt, fiam! -csicseregte vidáman, már amennyire egy rekedt öregasszonytól ez lehetséges. Valahonnan a semmiből előkapott egy tálcát, amin illatozó rántotta és egy bögre tea volt - Remélem szereted, még meleg.
-Köszönöm... Hogy is hívnak téged?
-Lily, hívj csak Lilynek -mosolygott -Szeretem ezt a nevet, annyira fiatalít! - nevetett fel. Lerakta Gerard elé a tálcát és elindult kifelé a szobából -Jó étvágyat! -fordult vissza, majd eltűnt.

Gerard percekig nem mert az ételhez nyúlni, csak ült kezében a villával, és szemeit a rántottára meresztette.
A mamám mindig azt mondta, hogy sose fogadjak el idegenektől ennivalót, mert bajba kerülök.
Letette a tálcát az asztalra és elindult megkeresni a fürdőszobát. A kinyúlt sárga póló, ami rajta volt, a térdéig ért és folyamatosan beleakadt a lába, míg bele nem rúgott az egyik szekrénybe, amit egy hangos ordítás követett. Lily ijedten szaladt be a szobába, fakanállal a kezében, a derekára egy kopott kötény felkötve, ami valaha rózsaszín lehetett.
-Mi a baj, fiam?!
-Ah... ah lábam.... fáháááááhááj!- mutogatott Gerard a sajgó lábára. Lily letörölte a könnycseppeket arcáról, ahogy egy nappal ezelőtt Mikey tette.
Mikey... Hiányzik Mikey.. És Berry. Meg kell keresnem! El kell mennem! Jajj, Berry fáj a lábam, tudod? De ne aggódj, segítek neked és majd együtt megyünk vásárolni, mint régen.

Lily leültette egy fotelba, és egy nedves ronggyal elkezdte borogatni a mostanra belilult lábát.
-Tudod Lily, hiányzik Mikey. Szeretnék hozzá visszamenni, de meg kell keresnem Berryt.
-Berryt? Ki az a Berry?
-Hát szép barna haja van és nagy zöld szeme. Igazán kedves teremtés, nagyon szeretem, csak elvitték a barátai, akik mindig rosszat csinálnak.
-Jajj, kedvesem, most nem mehetsz el, majd ha meggyógyult a lábad, rendben?
-Köszönöm Lily, nagyon kedves vagy, hogy ennyire szeretnél segíteni nekem.
-Semmiség, de várj egy kicsit! Mutatok neked egykét képet. Tudod, nagyon hasonlítasz a fiamra.
-A fiadra? -kerekedtek el Gerard szemei -De hiszen, te nem is hasonlítasz a mamámra!
-Jajj, gyermekem, ne butáskodj! -nevetett- Nézd csak! Itt az én fiam, Arthur -adott Gee kezeébe egy családi képet.
Tényleg hasonlít rám. Az is lehet, hogy én vagyok, csak nem tudok róla. Az nagyon jó lenne, mert biztosan kaptam abból a naagy születésnapi tortából, ami az asztalon van. Olyan szép! pedig a papám azt mesélte, hogy régen szegények voltunk és nem tudtunk tortát venni. Néha kaptam egy kis sütit, amit a nagymamám sütött nekem, és nagyon szerettem, mert olyan jó illata volt. Meg a sütinek is jó illata volt.
-......... tek? -zökkentette vissza Gerardot
-T..tessék?
-Azt kérdeztem hogy szerinted is nagy a hasonlóság köztetek?.........

.
.
.
.
Talán a holnapi részből kiderül, hogy mire megy ki a játék :P