-K...ki az? Ki van ott? -de válasz nem érkezett. Keze az éjjeliszekrényen álló lámpa felé nyúlt, amikor megszólalt egy hang.
-Berry, te vagy az? -kérdezte rémülten Gerard, bár hamarosan félelmén felülkerekedett a kíváncsiság, és felkapcsolta a lámpát. A szobában nem volt senki, a ruhák ugyanúgy hevertek a fotel szélén, ahogy azt otthagyta. Biztosan csak képzelődött... Megkönnyebbülten visszadőlt a párnájára, amikor ismét hallotta a hangot:
-Gerard, a barátaim megérkeztek. El kellett mennem. Remélem boldogulsz majd nélkülem is.
-Berry! Nem mehetsz el! Gyere vissza hozzám!
-Gerard, én sosem fogok többé visszajönni, de meg kell ígérned valamit: nagyon vigyázol magadra.
-Neeeem! nem lehet! Vissza kell jönnöd!! -kiabált. Az ágyban vergődött, tépte a haját és közben keservesen sírt. A lármára hamarosan megjelent Mikey, aki próbálta csitítani, nyugtatgatni, sikertelenül. Pár perc múlva Gerard lassan megnyugodott és Mikey segítségével újra elaludt... Vagyis csak úgy tűnt.
Mikor a szobára ismét csend telepedett, csendben megpróbált kimászni az ágyból, de lába beleakadt a takaróba és hatalmasat taknyolt. A földön feküdve szembetalálta magát Kittyvel, aki az előző jelenet után is ott feküdt, ahogy tegnap. hatalmas kék szemei kifejezéstelenül a semmibe meredtek.
-Szia Kitty -suttogta Gee - Megmentem Berryt, tudod? Mindjárt indulok.
Feltápászkodott a földről és elővette a szekrényből a hátizsákját, aminek az lején G.I. Joe díszelgett és még fellelhetőek voltak benne az előző kirándulás maradványai. Papírzsepi, keménycukor... Ez kell nekünk!
-Pulóver, mert a mama mindig azt mondta, hogy sosem lehet tudni, mit hoz az időjárás- beszélt magában. -Meleg zokni és süti! Berry kedvence a süti! -lerakta a táskáját az ágyára és csendben kiosont a konyhába. A sötétben nekiment egy széknek ami hangos puffanással ért földet. Gerard rémülten mászott be a fal és hűtőszekrény között kis résbe, mert a zajra ismét felbukkant Mikey. Felkapcsolta a villanyt és szemével körbepásztázta a konyhát, majd megakadt a tekintete a nyitott ablakon.
-A francba! -dünnyögte, felállította az eldőlt széket, majd becsukta az ablakot. Gerardnak uralkodnia kellett magán, nehogy felkiáltson. Mikey még egyszer körbenézett a konyhában, majd lekapcsolta a villanyt és visszament aludni.
Mikey mindig csúnyán beszél, amikor mérges, pedig a mama mindig azt mondta, hogy csak a buta emberek beszélnek csúnyán. Nekem is volt egy barátom, aki most már nem az, mert ő mindig csúnya szavakat mondott. És a mama azt is mondta, hogy buta emberekkel ne barátkozzak, ezért a barátom már nem a barátom, csak régen volt az. De Mikey nem buta, csak néha mérges.
Előmászott a rejtekhelyéről és a konyhaszekrény felé vette az irányt.
Süti. Kell egy kis sütike, ugye Berry?
Felállt egy székre, és nagy erőlködés árán sikerült elérnie a sütis dobozt.
Mikey mindig magasra teszi, hogy ne érjem el. Mikey szép magas fiú, izmos a karja, azért van olyan magasan a süti. Én kicsi vagyok és duci, mert a mama azt mondta, hogy én sosem leszek olyan nagy és erős, mint a testvérem, de azt is mondta, hogy nem baj mert engem még azért szeret. Én ezt tudom, mert a mama mondta, de nem baj. De most kell egy kis süti...
Szalvétába csomagolta a sütiket és a zsebébe dugta. A hűtőből kivett egy doboz kakaót és némi hezitálás után egy Red Bullt.
Én nem ihatok ilyet, mert Mikey azt mondta, hogy az olyan fiúknak, mint én, nem való.
De azért eltette őket és visszament a szobájába. A hátizsákjába gondosan bepakolta az útravalót, majd az íróasztala fiókjából elővett egy papírt és ceruzát, majd kisiskolás gyöngybetűkkel írni kezdett. Mikor elkészült, odafigyelve félbehajtotta a papírt és az elejére egy szívecskét rajzolt. A levelet odatámasztotta a lámpának, hátára vette táskáját, és kimászott az ablakon át a kertbe.
köszönöm annak, aki írt (LLL)
