3. rész

A kertben korom sötét volt, csak a sövényen keresztül beszűrődő autók fénye volt az egyetlen, ami megvilágította. Gerard megpróbált átbújni a bokrok között, de a hátizsákja fennakadt rajta és visszarántotta. -Sajnálom, bokor -suttogta és kiszabadította a táskáját. Mivel képtelenségnek találta, hogy a 174 centijével átmásszon a bokrok között, inkább a ház mellett ment el. Mikeyék ablaka alatt megállt, és még utoljára elköszönt:
-Szia Mikey -suttogta - Megmentem Berryt, jó? Majd visszajövök hozzád és megint úgy leszünk, mint régen. Mert én vagyok a te testvéred és nagyon szeretlek...

Elindult az út mentén, s vigyázott hogy kellő távolságban maradjon az autóktól.
A papám mindig azt mondta, hogyha nekimegyünk egy kocsinak, akkor betegek leszünk és elmegyünk a mennyországba. Egyszer Billy nekiment a parkolóban az autónak, amikor a mamájával mentünk vásárolni, és megijedtem nagyon, átöleltem Billyt és mondtam neki, hogy nem engedem, hogy beteg legyen. Egész nap fogtam a kezét és a papám azt hittem, hogy szerelmes vagyok Billybe, pedig nem, mert kicsi voltam és nem tudtam, hogy mi az hogy szerelmes, de a mamám elmondta, hogy az amikor két ember nagyon szereti egymást. Én szerettem Billyt és szerelmes akartam lenni belé. Mondtam a mamájának, de ő kinevetett. És mindig fogtam Billy kezét, és vigyáztam rá, hogy ne menjen neki a kocsinak. Aztán sosem ment neki többet, de egyszer a mamája azt mondta, hogy Billy nagyon beteg és elmegy majd a mennyországba. Sírt is, és amikor meg akartam nézni Billyt elküldött haza, hiába mondtam neki, hogy szerelmes vagyok. Azóta tudom, hogy nem szabad nekimenni a kocsinak, és a mamája nem mondott igazat. Billy biztosan nekiment egy kocsinak és az küldte őt a mennyországba.

Gerard lassan lépegetett az út menti kockaköveken - minden lépésnél egy kocka. Néha még ugrándozott is. Idővel elfáradt, de tudta hogy mennie kell, mert Berry bajban van. Amikor meglátta a mekit az őt szélén, hatalmasat korgott a gyomra. Mikeyval sokat jártak ide, mindig az ablak mellé ültek, ő narancslevet ivott szívószállal és nézték, ahogy a szőke nők ügyetlenül parkolnak le. Mikey azt mondta, hogy nem attól függ, hogy milyen a haja valakinek, vagy mi van a lába között, és még a kocsi sem tudja megmondani, hogy ki tud jól parkolni. Ez olyan dolog, mint az, hogy én jól tudok festeni, Mikey pedig jól birkózik néha Aliciával, mert ő abban jó. Mikor megkérdeztem Mikeyt, hogy miért Aliciával birkózik kinevetett és még azt is kérdeztem, hogy ő szerelmes-e belé.
Előkotort némi pénzt a zsebéből és rendelt egy sajtburgert és egy kis narancslevet. Kért hozzá szívószálat is, mire a kiszolgáló Gerard háta mögé nézett, majd elmosolyodott. Gee hiába forgolódott és kereste, hogy vajon min mosolyoghatott a nő, de nem találta. Mikor megkapta a kaját, elindult kedvenc helye felé, de az foglalt volt. Egy idős hölgy ült egyedül s sültkrumplit eszegetett.
-Csókolom! -köszönt illedelmesen -Tetszik tudni, ez az én helyem, mindig ide ülök a testvéremmel.
-Tessék fiatalember, üljön le nyugodtan -mondta a nő és a szemben levő székre mutatott. Gerard leült, majd lassan, de biztosan beszélgetni kezdtek.
-... mert Mikey azt mondta, hogy a mamám picit rosszul érzi magát és ezért odaköltöztem hozzájuk. Nekik jó nagy tévéjük van, és nem is pöttyös a kép, így mindig tudtam nézni...... és a kocsik bántanak...... pedig rajzoltam is neki........ nagyon sajnáltam...... elment a mennybe..... . ......És nem dolgoztam sosem, pedig nagyon szeretnék. A papámnak mindig volt pénze és amikor segítettem neki, akkor adott egy dollárt. Én sokat gyűjtöttem, mert tengerész szeretnék lenni egyszer -a nő csak mosolygott, majd megszólalt:
-Tudod, azt hiszem segíthetek neked munkát találni. Ilyeneket kéne osztogatni az embereknek -és felmutatott egy szórólapot -Énis itt dolgozom és Jeff épp embert keres. Nem jönnél? Együtt dolgozhatnánk!

A nő meghívta még egy narancslére Gerardot, mire ő örömmel elfogadta az ajánlatot.
Aznap Gerard a hölgynél aludt.